E törvény szerint kell elbírálni annak a cselekménynek a büntethetőségét is, amelyet a Szlovák Köztársaság területén kívül a Szlovák Köztársaság állampolgára vagy a Szlovák Köztársaság területén állandó lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgár követett el.

E törvény szerint kell elbírálni a különösen súlyos bűntett büntethetőségét is, ha a cselekményt a Szlovák Köztársaság területén kívül a Szlovák Köztársaság állampolgára ellen követték el, és az elkövetés helyén a cselekmény büntetendő, vagy ha az elkövetés helye nem tartozik semmilyen büntető joghatóság alá.

E törvény szerint kell elbírálni annak a cselekménynek a büntethetőségét, amelyet a Szlovák Köztársaság területén kívül olyan külföldi állampolgár követett el, aki a Szlovák Köztársaság területén nem rendelkezik állandó lakóhellyel, akkor is, ha

Az (1) bekezdésben említett elkövetővel szemben azonban nem szabható ki súlyosabb büntetés annál, mint amilyet annak az államnak a törvénye ír elő, amelynek területén a bűncselekményt elkövették.

A cselekmény büntethetőségét e törvény szerint kell elbírálni akkor is, ha ezt olyan nemzetközi szerződés írja elő, amelyet törvényben meghatározott módon ratifikáltak és hirdettek ki, és amely a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező.

A 3–6. § rendelkezései nem alkalmazandók, ha ezt nem teszi lehetővé olyan nemzetközi szerződés, amelyet törvényben meghatározott módon ratifikáltak és hirdettek ki, és amely a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező.

E törvény szerinti védelmi intézkedés akkor szabható ki, ha a cselekmény büntethetőségét e törvény szerint bírálják el, amelynek elkövetésével összefüggésben a védelmi intézkedést ki kell szabni.

Az (1) bekezdés rendelkezése akkor is alkalmazandó, ha az egyébként büntetendő cselekmény elkövetője büntetőjogilag nem felelős, vagy ha olyan személyről van szó, akit nem lehet büntetőeljárás alá vonni vagy elítélni.

Más állam bíróságának büntetőügyben hozott határozatát a Szlovák Köztársaság területén végrehajtani, vagy annak más joghatásai lehetnek csak akkor, ha azt nemzetközi szerződés vagy törvény írja elő.

Az Európai Unió más tagállamának bírósága által büntetőeljárásban hozott jogerős ítéletet a büntetőeljárás céljából ugyanúgy kell figyelembe venni, mintha azt a Szlovák Köztársaság bírósága hozta volna, ha azt a Szlovák Köztársaság jogrendje szerint is büntetendő cselekmény miatt hozták.

Enyhítő körülménynek minősül különösen, ha az elkövető

Súlyosbító körülménynek minősül különösen, ha az elkövető

A bűncselekmény törvényi tényállási elemének minősülő körülmény nem vehető figyelembe enyhítő körülményként, súlyosbító körülményként, a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabását feltételező körülményként, vagy magasabb büntetési tétel alkalmazását feltételező körülményként.

A büntetés nemének és mértékének meghatározásakor a bíróságnak figyelembe kell vennie az enyhítő és a súlyosbító körülmények arányát és súlyosságának mértékét.

Bűntett ismételt elkövetése esetén a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határa egyharmaddal emelkedik.

Különösen súlyos bűntett ismételt elkövetése esetén a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határa a felével emelkedik; ebben az esetben a (3) bekezdés rendelkezése nem alkalmazandó.

A (3) és (4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha egyidejűleg a 41. § (2) bekezdése vagy a 42. § szerint emelt összbüntetést vagy összbüntetést szabnak ki, amennyiben e rendelkezések együttes alkalmazása aránytalanul szigorú lenne az elkövető számára.

A büntetési tétel alsó határának a (3) és (4) bekezdés szerinti emelése csak a törvényben meghatározott büntetési tétel keretein belül történik; a büntetési tétel emelésének alapja a törvényben meghatározott büntetési tétel felső és alsó határa közötti különbség. A törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határának emelése nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor a törvény különös része csak huszonöt évig tartó vagy életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést ír elő.

Ha a bíróság az eset körülményeire vagy az elkövető viszonyaira tekintettel úgy ítéli meg, hogy az e törvényben meghatározott büntetési tétel alkalmazása aránytalanul szigorú lenne az elkövető számára, és a társadalom védelmének biztosításához rövidebb tartamú büntetés is elegendő, az elkövetővel szemben az e törvényben meghatározott büntetés alsó határánál enyhébb büntetés is kiszabható.

A bíróság az e törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetést szabhat ki akkor is, ha az elkövetőt elítéli

A törvényben meghatározott büntetési tételnél enyhébb büntetés kiszabásakor azonban a bíróság nem szabhat ki

A bűnösség beismeréséről és a büntetés elfogadásáról szóló egyezségi eljárásban a bíróság a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határánál egyharmaddal enyhébb szabadságvesztés-büntetést szabhat ki, a (3) bekezdés a) pontjában felsorolt bűncselekmények esetében pedig húsz évnél nem rövidebb szabadságvesztés-büntetést. Ha a bűnösség beismeréséről és a büntetés elfogadásáról szóló egyezségi eljárásban egyidejűleg teljesülnek a büntetés (1) vagy (2) bekezdés szerinti rendkívüli enyhítésének feltételei, a bíróság a (3) bekezdés szerint a törvényben meghatározott büntetési tételnél enyhébb büntetést szabhat ki.

A főtárgyaláson tett bűnösséget beismerő nyilatkozat esetén a bíróság a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határánál egyharmaddal enyhébb szabadságvesztés-büntetést szabhat ki, a (3) bekezdés a) pontjában felsorolt bűncselekmények esetében pedig húsz évnél nem rövidebb szabadságvesztés-büntetést. Ha a főtárgyaláson tett bűnösséget beismerő nyilatkozat esetén egyidejűleg teljesülnek a büntetés (1) vagy (2) bekezdés szerinti rendkívüli enyhítésének feltételei, a bíróság a (3) bekezdés szerint a törvényben meghatározott büntetési tételnél enyhébb büntetést szabhat ki.

A vétség elkövetőjének megbüntetésétől, ha azzal nem okozott halált vagy súlyos egészségkárosodást, el lehet tekinteni, amennyiben

A bűncselekmény elkövetőjének megbüntetésétől el lehet tekinteni, ha a bűncselekményt kényszer hatására követte el, azzal közvetlen összefüggésben, hogy sérelmére a 179. § szerinti emberkereskedelem bűncselekményét, a 201–202. § szerinti szexuális visszaélés bűncselekményét, a 208. § szerinti közeli és rábízott személy kínzásának bűncselekményét vagy a 368. § szerinti gyermekpornográfia készítésének bűncselekményét követték el.

Ha a vétséggel kárt okoztak vagy hasznot szereztek, az elkövető (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti megbüntetésétől csak akkor lehet eltekinteni, ha az elkövető kiadta a bűncselekményből származó bevételt és megtérítette a bűncselekménnyel okozott kárt, vagy a sértettel megállapodást kötött annak megtérítéséről, a bűncselekmény következményeinek elhárítási módjáról vagy egyéb kártalanításról. A 213., 233., 237., 254., 261., 262., 266., 326. és 334. § szerinti vétségek esetében, amelyek elkövetésével az Európai Unió pénzügyi érdekei sérülnek, az elkövető (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti megbüntetésétől csak akkor lehet eltekinteni, ha az előző mondat szerinti feltételek teljesülnek, és egyúttal a vétség mértéke, az okozott kár vagy a vétséggel szerzett vagyoni haszon nem haladja meg az 50 000 eurót.

Ha az (1) vagy (2) bekezdés szerint eltekintettek az elkövető megbüntetésétől, az elkövetőt úgy kell tekinteni, mintha nem ítélték volna el.

A 171. § (1), (2) vagy (3) bekezdése szerinti vétség vagy a 172. § (1), (2) vagy (3) bekezdése szerinti vétség elkövetőjének megbüntetésétől a bíróság feltételesen eltekinthet, ha egyidejűleg a 73. § szerinti feltételekkel kényszergyógykezelést rendel el számára.

A bíróság az elkövető számára legfeljebb két év próbaidőt állapít meg; a próbaidő a büntetéstől való feltételes eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik.

Ha az elkövető, akinek a megbüntetésétől feltételesen eltekintettek, betartotta a kényszergyógykezelés feltételeit, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, a büntetés kiszabásáról dönt.

Ha a bíróság a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem hozott a (3) bekezdés szerinti határozatot anélkül, hogy ebben az elkövetőnek vétkessége lenne, úgy kell tekinteni, hogy bevált.

Ha a bíróság kimondta, hogy az elkövető, akinek a megbüntetésétől feltételesen eltekintettek, bevált, vagy ha úgy kell tekinteni, hogy bevált, akkor úgy kell rá tekinteni, mintha nem ítélték volna el.

Ha a bíróság az elkövetőt két vagy több bűncselekményért ítéli el, összbüntetést szab ki rá azon törvényi rendelkezés szerint, amely a legsúlyosabban büntetendő bűncselekményre vonatkozik. Az ilyen törvényi rendelkezés szerint megengedett büntetés mellett az összbüntetés keretében másfajta büntetés is kiszabható, ha annak kiszabását a halmazatban lévő bűncselekmények valamelyike indokolná. Ha a szabadságvesztés-büntetések büntetési tételeinek alsó határai különbözőek, az összbüntetés alsó határa a legmagasabb közülük.

Ha a bíróság két vagy több, két vagy több cselekménnyel elkövetett szándékos bűncselekményért, amelyek közül legalább egy bűntett, összbüntetésként szabadságvesztést szab ki, a legsúlyosabban büntetendő bűncselekmény szabadságvesztés-büntetési tételének felső határa egyharmaddal emelkedik. A megemelt büntetési tétel felső határa nem haladhatja meg a huszonöt évet, fiatalkorúak esetében pedig a 117. § (1) vagy (3) bekezdésében meghatározott büntetési tételt. A szabadságvesztés-büntetés mellett az összbüntetés keretében másfajta büntetés is kiszabható, ha annak kiszabását a tárgyalt bűncselekmények valamelyike indokolná.

Ha a bíróság az elkövetőt egy folytatólagos bűncselekmény részét képező további részcselekményért ítéli el, amelynek egy másik részcselekményéért az elsőfokú bíróság már jogerőre emelkedett elmarasztaló ítéletet hirdetett ki, az ítéletben hatályon kívül helyezi a folytatólagos bűncselekményre és az azzal egységben elkövetett bűncselekményekre vonatkozó korábbi bűnösséget kimondó rendelkezést, a büntetésről szóló teljes rendelkezést, valamint azokat a további rendelkezéseket, amelyek az említett bűnösséget kimondó rendelkezésen alapulnak. A bíróság a hatályon kívül helyezett ítéletben foglalt tényállás-megállapítások kötöttsége mellett ismételten dönt a folytatólagos bűncselekmény, beleértve az új részcselekményt is, illetve az azzal egységben elkövetett bűncselekmények bűnösségéről, valamint a folytatólagos bűncselekményért kiszabott közös büntetésről, amely nem lehet enyhébb a korábbi ítéletben kiszabott büntetésnél. A bíróság adott esetben dönt a bűnösséget kimondó rendelkezésen alapuló kapcsolódó rendelkezésekről is. Ha több bűncselekményért szabnak ki büntetést, az (1) és (2) bekezdés, a 42. § és a 43. § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.

A (3) bekezdés rendelkezése nem alkalmazandó, ha a korábbi ítéletet az Európai Unió más tagállamának bírósága hozta.

Ha a bíróság az elkövetőt olyan bűncselekményért ítéli el, amelyet azelőtt követett el, hogy egy másik bűncselekményéért az elsőfokú bíróság elmarasztaló ítéletet hirdetett volna ki, együttes büntetést szab ki rá az összbüntetés kiszabására vonatkozó elvek szerint.

Az együttes büntetés kiszabásával egyidejűleg a bíróság hatályon kívül helyezi a korábbi ítéletben az elkövetőre kiszabott büntetésről szóló rendelkezést, valamint minden további, erre a rendelkezésre tartalmilag épülő határozatot, ha a hatályon kívül helyezés következtében beállt változásra tekintettel elvesztették alapjukat. Az együttes büntetés nem lehet enyhébb a korábbi ítéletben kiszabott büntetésnél. Az együttes büntetés keretében a bíróság becsületbeli címektől és kitüntetésektől való megfosztás büntetését, katonai és egyéb rendfokozat elvesztésének büntetését, vagyonelkobzás büntetését, pénzbüntetést, dolog elkobzásának büntetését, foglalkozástól eltiltás büntetését vagy nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetését szabja ki, ha ilyen büntetést már a korábbi ítélet is kiszabott, és ha ezt a 34. § (7) bekezdésének rendelkezése nem akadályozza.

Az együttes büntetésre vonatkozó rendelkezés nem alkalmazandó, ha a korábbi elítélés olyan jellegű, hogy az elkövetőt úgy kell tekinteni, mintha nem ítélték volna el, vagy ha a korábbi ítéletet az Európai Unió más tagállamának bírósága hozta.

Ha a bíróság az elkövetőt olyan bűncselekményért ítéli el, amelyet azelőtt követett el, hogy a korábbi ítéletben kiszabott büntetést végrehajtották volna, és azonos nemű büntetést szab ki rá, ez a büntetés a korábbi ítéletben kiszabott büntetés eddig végre nem hajtott részével együtt nem haladhatja meg az e törvény által az adott büntetésnemre megengedett legmagasabb mértéket. Ha e büntetések egyike szabadságvesztés-büntetés, ilyen legmagasabb mérték alatt a huszonöt év vagy az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés értendő.

A bíróság eltekint a 42. § szerinti együttes büntetés vagy a 43. § szerinti további büntetés kiszabásától, ha a korábbi ítéletben kiszabott büntetést a társadalom védelmére és az elkövető korrekciójára elegendőnek tartja.

Ha az elkövető ellen letartóztatásban folytattak büntetőeljárást, és ebben az eljárásban elítélik, a letartóztatásban töltött időt be kell számítani a kiszabott büntetésbe, illetve az összbüntetésbe, közös büntetésbe vagy együttes büntetésbe, ha a kiszabott büntetés nemére tekintettel a beszámítás lehetséges. Hasonlóképpen kell eljárni, ha a bíróság eltekint az együttes büntetés vagy a további büntetés kiszabásától.

Ha a büntetőeljárás keretében sor került az elkövető őrizetbe vételére, és ebben az eljárásban elítélik, a személyi szabadság korlátozásának idejét be kell számítani a kiszabott büntetésbe, ha a kiszabott büntetés nemére tekintettel a beszámítás lehetséges.

Ha az elkövetőt bíróság vagy más szerv megbüntette, és ugyanazért a cselekményért elítélik, a végrehajtott büntetést be kell számítani a kiszabott büntetésbe, ha a kiszabott büntetés nemére tekintettel a beszámítás lehetséges. A bíróság hasonlóképpen jár el, ha az elkövetőre összbüntetést, közös büntetést vagy együttes büntetést szabott ki.

Ha a letartóztatás vagy a büntetés (1)–(3) bekezdés szerinti beszámítása nem lehetséges, a bíróság ezt a tényt a büntetés nemének, illetve mértékének meghatározásakor figyelembe veszi.

A bíróság azonos elvek szerint jár el abban az esetben is, ha az elkövető külföldön volt letartóztatásban, vagy ha külföldi állam szerve büntette meg ugyanazért a cselekményért.

Ha e törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a három évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetés végrehajtását feltételesen elhalaszthatja, ha

A 213. §, 233. §, 237. §, 254. §, 261. §, 262. §, 266. §, 276. § (4) bek., 277. § (4) bek., 277a. § (3) bek., 326. §, 330. § és 334. § szerinti bűncselekmények esetében, amelyek elkövetésével az Európai Unió pénzügyi érdekei sérülnek, a bíróság az (1) bekezdés szerint feltételesen elhalaszthatja a két évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetés végrehajtását.

Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a bíróság az elkövetőt a feltételes elítélés próbaideje alatt vagy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásából való feltételes szabadlábra helyezés próbaideje alatt elkövetett szándékos bűncselekményért ítéli el.

A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes elhalasztásának engedélyezésekor a bíróság egy évtől öt évig terjedő próbaidőt szab ki. A próbaidő az ítélet jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik. A próbaidő nem telik a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt és a fogvatartás végrehajtása alatt.

A szabadságvesztés-büntetés végrehajtása feltételes elhalasztásának engedélyezése keretében a bíróság kötelezheti az elkövetőt, hogy a próbaidő alatt képességei szerint térítse meg a bűncselekménnyel okozott kárt, vagy fizesse meg a tartozást vagy az elmulasztott tartásdíjat.

A már letelt próbaidő beszámít az ugyanazért a cselekményért kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása feltételes elhalasztásának engedélyezésekor újonnan megállapított próbaidőbe, vagy az összbüntetés vagy közös büntetés kiszabásakor megállapított próbaidőbe.

Ha az elítélt a próbaidő alatt rendezett életmódot folytatott, és teljesítette a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére vagy a tartozás vagy az elmulasztott tartásdíj megfizetésére vonatkozó kötelezettséget, amennyiben azt kiszabták, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, úgy határoz, hogy a szabadságvesztés-büntetést végre kell hajtani. A bíróság ugyanígy jár el az 51. § (3) és (4) bekezdése szerinti egyéb korlátozások vagy kötelezettségek esetében is, ha azokat kiszabták. Ha az elítélt szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt áll, a bíróság úgy határoz, hogy a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása folyamatosan kövesse egymást. Kivételesen a bíróság az eset körülményeire tekintettel hatályban hagyhatja a feltételes elítélést, noha az elítélt a próbaidő alatt elkövetett cselekményével okot adott a büntetés végrehajtásának elrendelésére, és egyúttal

Ha a bíróság a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem hozott a (4) bekezdés szerinti határozatot anélkül, hogy ebben az elítélt vétkes lenne, úgy kell tekinteni, hogy az elítélt bevált.

Ugyancsak úgy kell tekinteni, hogy az elítélt bevált, ha a bíróság a próbaidő leteltétől számított két éven belül nem hozott a (4) bekezdés szerinti határozatot anélkül, hogy ebben az elítélt vétkes lenne, abban az esetben, ha ezen időszakon belül büntetőeljárás folyik az elítélt ellen a próbaidő alatt elkövetett más bűncselekmény miatt.

Ha kimondták, hogy az elítélt a próbaidő alatt bevált, vagy ha úgy kell tekinteni, hogy bevált, úgy kell rá tekinteni, mintha nem ítélték volna el.

Ha a bíróság úgy határoz, hogy a feltételesen elhalasztott szabadságvesztés-büntetést végre kell hajtani, egyúttal a büntetés-végrehajtás módjáról is határoz.

A bíróság a 49. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett feltételesen elhalaszthatja a négy évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetés végrehajtását, ha egyúttal pártfogó felügyeletet rendel el az elkövető magatartása felett a próbaidő alatt. A 49. § (3) bekezdésének rendelkezése ugyanúgy érvényes.

A pártfogó felügyelet elrendelésekor a bíróság egy évtől öt évig terjedő próbaidőt állapít meg. A próbaidő az ítélet jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik. Egyúttal a bíróság korlátozásokat vagy kötelezettségeket szab ki, amelyek a pártfogó felügyelet részét képezik. A próbaidő nem telik a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt és a fogvatartás végrehajtása alatt.

A korlátozások különösen a következők tilalmában állnak:

A kötelezettségek különösen a következőkre való kötelezésben állnak:

Az az elkövető, akivel szemben pártfogó felügyeletet rendeltek el, köteles eltűrni a pártfogó és közvetítői tisztviselő által végzett ellenőrzést, és alávetni magát a technikai eszközökkel történő ellenőrzésnek, ha ilyen ellenőrzést elrendeltek; technikai eszközökkel történő ellenőrzést akkor lehet elrendelni, ha a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülnek.

A (2) bekezdés szerinti próbaidő nem vonatkozik a pártfogó felügyelet mellett kiszabott egyéb büntetések végrehajtására.

A már letelt próbaidő beszámít az ugyanazért a cselekményért kiszabott új pártfogó felügyelet elrendelésekor megállapított próbaidőbe, vagy az összbüntetés vagy közös büntetés kiszabásakor megállapított próbaidőbe.

A bíróság a (3) bekezdés f) pontja szerinti korlátozás és a (4) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség kiszabásakor tájékoztatja a meghatározott személyt az európai védelmi határozat kiadása iránti kérelem lehetőségéről, a külön jogszabály szerint, védelmének az Európai Unió más tagállamának területén történő biztosítása céljából.

A (4) bekezdés h) pontja szerinti kötelezettséget a pártfogó és közvetítői tisztviselőtől annak kiszabásának alkalmasságáról szóló jelentés előzetes kikérése után lehet kiszabni, ha e kötelezettség kiszabásának alkalmassága nem következik szakvéleményből vagy szakértői értékbecslésből.

Ha az elítélt a próbaidő alatt rendezett életmódot folytatott, betartotta a pártfogó felügyelet feltételeit, és teljesítette a kiszabott korlátozásokat és kötelezettségeket, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, elrendeli a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést. Kivételesen a bíróság az eset körülményeire tekintettel hatályban hagyhatja a pártfogó felügyeletet, noha az elítélt a próbaidő alatt elkövetett cselekményével okot adott a büntetés végrehajtásának elrendelésére, és egyúttal

Ha a bíróság a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem hozott az (1) bekezdés szerinti határozatot anélkül, hogy ebben az elítélt vétkes lenne, úgy kell tekinteni, hogy az elítélt bevált.

Ugyancsak úgy kell tekinteni, hogy az elítélt bevált, ha a bíróság a próbaidő leteltétől számított két éven belül nem hozott az (1) bekezdés szerinti határozatot anélkül, hogy ebben az elítélt vétkes lenne, abban az esetben, ha ezen időszakon belül büntetőeljárás folyik az elítélt ellen a próbaidő alatt elkövetett más bűncselekmény miatt.

Ha kimondták, hogy az elítélt a próbaidő alatt bevált, vagy ha úgy kell tekinteni, hogy bevált, úgy kell rá tekinteni, mintha nem ítélték volna el.

Ha a bíróság a feltételes szabadságvesztés-büntetést végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre változtatja, egyúttal a büntetés-végrehajtás módjáról is határoz.

A bíróság házi őrizet büntetést szabhat ki a bűncselekmény elkövetőjére, ha

A bíróság egy évtől öt évig terjedő időtartamra szabhat ki házi őrizet büntetést, de legalább a szabadságvesztés-büntetés büntetési tételének alsó határán, ha azt e törvény megállapítja.

Az elítélt a házi őrizet büntetésének végrehajtása alatt köteles a bíróság által meghatározott időben a lakóhelyén, beleértve az ahhoz tartozó külső területeket is, tartózkodni, rendes életet élni és alávetni magát a technikai eszközökkel történő ellenőrzésnek.

A bíróság a házi őrizet büntetésének végrehajtása alatt az elkövetőre az 51. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott, arra irányuló korlátozásokat vagy kötelezettségeket szabhat ki, hogy rendes életet éljen.

A házi őrizet büntetésének végrehajtása alatt az elítélt a lakóhelyét csak a pártfogó felügyelő előzetes hozzájárulásával, és csak sürgős okból, a feltétlenül szükséges időre hagyhatja el. Ez az idő a büntetés letöltésébe beszámít.

Ha az elítélt nem teljesíti a házi őrizet büntetéséből eredő korlátozásokat vagy kötelezettségeket, vagy meghiúsítja a technikai eszközökkel történő ellenőrzés végrehajtását, a bíróság a büntetést végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre változtatja oly módon, hogy a házi őrizet büntetésének egy le nem töltött napja egy nap végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésnek felel meg, és egyúttal dönt e büntetés végrehajtásának módjáról.

A bíróság 40-től 300 óráig terjedő mértékben szabhat ki közérdekű munka büntetését, ha olyan vétségért ítéli el az elkövetőt, amelyért a törvény lehetővé teszi szabadságvesztés-büntetés kiszabását, és amely szabadságvesztés-büntetés büntetési tételének felső határa nem haladja meg az öt évet.

A közérdekű munka büntetését az elítélt legkésőbb e büntetés végrehajtásának elrendelésétől számított egy éven belül köteles elvégezni. A bíróság erre az időre az elkövetőre az 51. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott, arra irányuló arányos korlátozásokat vagy kötelezettségeket is kiszabhat, hogy rendes életet éljen, rendszerint kötelezi őt, hogy erejéhez és képességeihez mérten térítse meg a bűncselekménnyel okozott kárt. A közérdekű munka büntetésének végrehajtási idejébe nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt

A bíróság nem szab ki közérdekű munka büntetését, ha az elkövető tartósan keresőképtelen vagy rokkant.

A közérdekű munka büntetését az elítélt köteles személyesen és a szabadidejében, díjazásra való jogosultság nélkül elvégezni.

Ha az elítélt a közérdekű munka büntetésének végrehajtása alatt nem élt rendes életet, vagy felróhatóan nem végezte el a munkát a meghatározott mértékben, vagy nem teljesítette a kiszabott korlátozásokat vagy kötelezettségeket, a bíróság a közérdekű munka büntetését vagy annak hátralévő részét szabadságvesztés-büntetésre változtatja oly módon, hogy minden két le nem dolgozott óráért egy nap végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést rendel el, és egyúttal dönt e büntetés végrehajtásának módjáról.

A bíróság eltekinthet a közérdekű munka büntetésének végrehajtásától, ha az elítélt e büntetés végrehajtása alatt nem saját hibájából tartósan keresőképtelenné vagy rokkanttá vált, vagy más súlyos okokból.

A bíróság 160 eurótól 3 000 000 euróig terjedő összegben szabhat ki pénzbüntetést olyan szándékos bűncselekmény elkövetőjére, amellyel vagyoni hasznot szerzett vagy próbált szerezni.

Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése nélkül a bíróság pénzbüntetést szabhat ki, ha olyan vétségért vagy bűntettért szabja ki, amely nem minősül különösen súlyos bűntettnek, és ha az elkövetett bűncselekmény jellegére és súlyára, az eset körülményeire, az elkövető személyére, körülményeire és a javulás lehetőségére tekintettel nem szab ki végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést.

Önálló büntetésként pénzbüntetés szabható ki, ha az elkövetett bűncselekmény jellegére és súlyára, az eset körülményeire, az elkövető személyére, körülményeire és a javulás lehetőségére tekintettel más büntetés kiszabása nem szükséges.

Ha a kiszabott pénzbüntetés összege és az elkövető személyi és vagyoni körülményei ezt indokolják, a bíróság dönthet úgy, hogy az elítélt a pénzbüntetést havi részletekben fizeti meg. Egyidejűleg meghatározza azok összegét és egy legfeljebb egyéves határidőt az elmarasztaló ítélet jogerőre emelkedésétől számítva, amelyen belül a pénzbüntetést meg kell fizetni.

Az elítélt által már végrehajtott pénzbüntetést be kell számítani abba az új pénzbüntetésbe, amelyet az elkövetőre ugyanazért a cselekményért szabtak ki, vagy ebbe a büntetésbe, ha azt összbüntetésként vagy közös büntetésként szabták ki.

A bíróság nem szab ki pénzbüntetést, ha ez meghiúsítaná a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének lehetőségét.

A pénzbüntetés kiszabásakor a bíróság figyelembe veszi az elkövető személyi és vagyoni körülményeit. Nem szab ki pénzbüntetést, ha nyilvánvaló, hogy az elítélt nem lesz képes azt megfizetni.

A megfizetett pénzbüntetés összege az államot illeti.

Ha a bíróság pénzbüntetést szab ki, arra az esetre, ha a pénzbüntetés végrehajtását szándékosan meghiúsítanák, legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztés pótbüntetést állapít meg. A pótbüntetés a kiszabott szabadságvesztés-büntetéssel együtt nem haladhatja meg a büntetési tétel törvényben megengedett határát.

Ha a pótbüntetés meghaladná a (3) bekezdésben meghatározott határt, vagy ha a pénzbüntetést életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés mellett szabják ki, a bíróság nem szab ki pótbüntetést.

A bíróság az elkövetett bűncselekmény körülményeire és az elkövető körülményeire tekintettel vagyonelkobzás büntetését szabhatja ki, ha az elkövetőt életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre ítéli, vagy ha olyan bűntettért ítéli végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre, amellyel az elkövető nagy mértékű vagyoni hasznot szerzett vagy próbált szerezni, vagy amellyel nagy mértékű kárt okozott.

A bíróság csak abban az esetben szabhat ki vagyonelkobzás büntetését, ha e büntetés kiszabását az elkövetett bűncselekmény jellegére és súlyára, az elkövető körülményeire, valamint e büntetésnek az elkövető családjára és közeli személyeire gyakorolt hatásának mértékére tekintettel arányosnak tartja. A bíróság különösen akkor nem szab ki vagyonelkobzás büntetését, ha az elkövető a kárt teljes mértékben megtéríti, vagy teljes mértékben kiadja a bűncselekménnyel szerzett hasznot és annak hasznait.

A vagyonelkobzás büntetése a csődeljárás befejezése után a vagyonelkobzás büntetésének végrehajtása során az elítéltet megillető mértékben kiterjed

A bíróság kizárja a vagyonelkobzás büntetése alól a vagyon egy részét vagy azokat a dolgokat, amelyek elkobzását az eset körülményeire vagy az elkövető körülményeire tekintettel aránytalanul szigorúnak tartja.

Ha a bíróság a (2) bekezdés szerint jár el, az ítélet rendelkező részében feltünteti, hogy a vagyon mely része vagy mely dolgok vannak kizárva a vagyonelkobzás büntetése alól. A vagyonelkobzás büntetése alól kizárt vagyont és dolgokat a csődeljárásban nem lehet a vagyonleltárba felvenni, és külön jogszabály szerint értékesíteni sem.

Az elkobzott vagyon tulajdonosává az állam válik, hacsak a bíróság egy kihirdetett, a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező erejű nemzetközi szerződés alapján másként nem dönt.

A bíróság vagyonelkobzásról szóló jogerős határozatával megszűnik a házastársak osztatlan közös tulajdona. A csődvagyonba nem tartozik bele a másik házastárs vagyona az előző mondat szerint megszűnt házastársi osztatlan közös tulajdon elszámolása után. A korábban létrejött házastársi osztatlan közös tulajdon elszámolását, beleértve az annak terjedelmét megváltoztató cselekményeket is, a csődeljárásban meg lehet támadni.

A bíróság dologelkobzás büntetését szabja ki,

Ha az (1) bekezdésben említett dolog elérhetetlen vagy azonosíthatatlan, vagy összekeveredett az elkövető vagyonával vagy más személy törvényesen szerzett vagyonával, a bíróság olyan értékű dolog elkobzását szabhatja ki, amely megfelel e dolog értékének.

Elérhetetlen dolognak minősül a megsemmisített, megrongált, elveszett, eltulajdonított, használhatatlanná tett, elfogyasztott, elrejtett, más személyre azzal a céllal átruházott dolog, hogy kivonják a büntetőeljárásban eljáró szervek hatásköréből, vagy más módon eltávolított dolog, vagy a megtakarított költségek.

A bíróság dologelkobzás büntetését csak akkor szabhatja ki, ha az elkövető tulajdonát képező dologról van szó.

Az elkobzott dolog tulajdonosává az állam válik, hacsak a bíróság egy kihirdetett, a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező erejű nemzetközi szerződés alapján másként nem dönt.

Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazandó, ha

A foglalkozástól eltiltás büntetése abban áll, hogy az elítéltnek e büntetés végrehajtásának ideje alatt megtiltják egy bizonyos foglalkozás, hivatás vagy tisztség gyakorlását, vagy olyan tevékenység végzését, amelyhez külön engedély szükséges, vagy amelynek végzési feltételeit külön jogszabály szabályozza.

A bíróság egy évtől tíz évig terjedő időtartamra szabhat ki foglalkozástól eltiltás büntetését, ha az elkövető e tevékenységgel összefüggésben követett el bűncselekményt. Önálló büntetésként foglalkozástól eltiltás büntetése szabható ki, ha az elkövetett bűncselekmény jellegére és súlyára, az eset körülményeire, az elkövető személyére, körülményeire és a javulás lehetőségére tekintettel más büntetés kiszabása nem szükséges.

Ha a bíróság olyan elkövetőt ítél el a 289. § szerinti, bódult állapotban elkövetett veszélyeztetés bűncselekményéért, amelyet közlekedési eszköz vezetőjeként követett el, és akit már elítéltek ilyen bűncselekményért, vagy a 149. § (4) vagy (5) bekezdése szerinti, közlekedési eszköz vezetőjeként elkövetett emberölés bűncselekményéért, a (2) bekezdésben meghatározott büntetési tétel felső felében szab ki rá foglalkozástól eltiltás büntetését.

A bíróság életfogytig tartó foglalkozástól eltiltás büntetését szabhatja ki, ha az elkövetőt a 179. § szerinti emberkereskedelem, a 199. § szerinti nemi erőszak, a 200. § szerinti szexuális erőszak, a 201-202. § szerinti szexuális visszaélés, a 368. § szerinti gyermekpornográfia készítése, a 369. § szerinti gyermekpornográfia terjesztése és a 370. § szerinti gyermekpornográfia tartása és gyermekpornográfiai előadáson való részvétel bűncselekményéért ítéli el, amennyiben az ilyen bűncselekményt gyermek sérelmére követték el.

A bíróság életfogytig tartó foglalkozástól eltiltás büntetését szabja ki, ha az elkövetőt a következő bűncselekményért ítéli el:

Ha a bíróság az elkövetőt a 276. § (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti adó- és járulékcsalás, a 277. § (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti adó- és járulékbevallás elmulasztása, a 277a. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti adócsalás, a 278. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti adó- és járulékfizetés elmulasztása és a 278a. § (2) vagy (3) bekezdése szerinti adóigazgatási eljárás akadályozása bűncselekményéért ítéli el, a (2) bekezdésben meghatározott büntetési tétel felső felében szab ki rá foglalkozástól eltiltás büntetését.

A (3)-(5) bekezdés szerinti foglalkozástól eltiltás büntetésének kiszabását nem befolyásolja az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés.

A foglalkozástól eltiltás büntetésének végrehajtási idejébe nem számít bele a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés letöltésének ideje és a fogvatartás ideje; beszámít azonban az az idő, amely alatt az elkövetőtől az ítélet jogerőre emelkedése előtt külön jogszabályok szerint megvonták a tiltás tárgyát képező tevékenységre vonatkozó jogosultságot, és az az idő, amely alatt állami szerv intézkedése alapján már nem végezhette ezt a tevékenységet.

Az elítélt által már letöltött foglalkozástól eltiltás büntetését be kell számítani abba az új foglalkozástól eltiltás büntetésébe, amelyet az elkövetőre ugyanazért a cselekményért szabtak ki, vagy ebbe a büntetésbe, ha azt összbüntetésként vagy közös büntetésként szabták ki.

A statutáris szerv tagi, felügyelő szerv tagi, a vállalat szervezeti egysége vezetői, külföldi személy vállalata vezetői, külföldi személy vállalata szervezeti egységének vezetői vagy cégvezetői tisztség gyakorlásától eltiltó foglalkozástól eltiltás büntetését kiszabó jogerős ítélet a büntetés végrehajtásának ideje alatt a kereskedelmi jogi előírások szerinti kizárásról szóló határozatnak minősül.

A tartózkodási tilalom büntetése abban áll, hogy az elítélt e büntetés végrehajtásának ideje alatt nem tartózkodhat meghatározott helyen vagy meghatározott körzetben; az ilyen helyen vagy körzetben való ideiglenes tartózkodáshoz elkerülhetetlen személyes ügyben engedély szükséges.

A bíróság egy évtől öt évig terjedő tartózkodási tilalom büntetését szabhatja ki szándékos bűncselekményért, ha azt az elkövető eddigi életmódjára és a cselekmény elkövetésének helyére tekintettel a közrend, a család, az egészség, az erkölcs vagy a vagyon védelme megköveteli. A tartózkodási tilalom nem vonatkozhat arra a helyre vagy körzetre, ahol az elkövető állandó lakóhellyel rendelkezik.

A bíróság e büntetés végrehajtásának idejére az elkövető számára előírhatja az 51. § (3) és (4) bekezdésében felsorolt arányos korlátozásokat és kötelességeket, amelyek arra irányulnak, hogy rendezett életet éljen, ha ezt a büntetést nem végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés mellett szabja ki rá.

Az elítélt köteles alávetni magát a technikai eszközökkel történő ellenőrzésnek, ha ilyen ellenőrzést elrendelnek. Technikai eszközökkel történő ellenőrzés elrendelhető, ha a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülnek.

A tartózkodási tilalom büntetésének végrehajtási idejébe nem számít be a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának ideje.

A tartózkodási tilalom büntetése nem szabható ki a közérdekű munka büntetése mellett, ha a munkát olyan helyen kell elvégezni, ahol az elítéltnek a tartózkodás tilos.

A nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetése abban áll, hogy az elítéltnek e büntetés végrehajtásának ideje alatt megtiltják a részvételt a bírósági határozatban meghatározott mértékű sport-, kulturális vagy egyéb nyilvános rendezvényeken.

A bíróság a nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetését akár tíz évre is kiszabhatja, ha az elkövető nyilvános rendezvényen való részvétellel összefüggésben szándékos bűncselekményt követ el, vagy ha azt az elkövető eddigi életmódjára és a cselekmény elkövetésének körülményeire tekintettel a közrend, az egészség, az erkölcs vagy a vagyon védelme megköveteli.

A nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetése önálló büntetésként is kiszabható, ha az elkövetett vétség jellegére és súlyosságára, az elkövető személyére és körülményeire tekintettel más büntetés kiszabása nem szükséges.

A nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetésének végrehajtási idejére vagy annak egy részére a bíróság az elítélt számára előírhatja az 51. § (3) és (4) bekezdésében felsorolt korlátozásokat és kötelességeket, különösen, hogy meghatározott időben jelenjen meg a Rendőrkapitányság illetékes osztályán, és a bíróság általában azt is előírja számára, hogy erejéhez mérten térítse meg a bűncselekménnyel okozott kárt vagy annak a bíróság által egyúttal meghatározott részét.

Az elítélt köteles alávetni magát a technikai eszközökkel történő ellenőrzésnek, ha ilyen ellenőrzést elrendelnek. Technikai eszközökkel történő ellenőrzés elrendelhető, ha a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülnek.

A nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetésének végrehajtási idejébe a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának ideje nem számít be; beszámít azonban az az idő, amely alatt ugyanabban az ügyben az elkövetőnek az ítélet jogerőre emelkedése előtt megtiltották a részvételt azokon a nyilvános rendezvényeken, amelyek a tilalom tárgyát képezik.

A becsületbeli címektől és kitüntetésektől való megfosztás büntetése abban áll, hogy az elítélt elveszíti a külön jogszabályok alapján neki adományozott kitüntetéseket és más becsületbeli címeket.

A bíróság kiszabhatja a becsületbeli címektől és kitüntetésektől való megfosztás büntetését, ha az elkövetőt különösen súlyos bűntettért öt évet meghaladó szabadságvesztés-büntetésre ítéli.

A bíróság ezt a büntetést rövidebb szabadságvesztés-büntetés vagy más büntetés mellett is kiszabhatja, ha azt az elkövetett különösen súlyos bűntett jellegére tekintettel az elkövetőnek az elítélés előtt adományozott becsületbeli cím és kitüntetés tekintélyének védelme megköveteli.

A katonai és egyéb rendfokozattól való megfosztás büntetése abban áll, hogy az elítéltet a fegyveres erőknél katonai rendfokozatra fokozzák le, és ha szolgálati viszonyban álló tagról van szó, megfosztják a testületben viselt rendfokozatától.

A katonai és egyéb rendfokozattól való megfosztás büntetését a bíróság arra az elkövetőre szabja ki, aki ilyen rendfokozatot visel, ha szándékos bűncselekményért legalább kétévi, végrehajtásában fel nem függesztett szabadságvesztés-büntetésre ítéli.

A bíróság ezt a büntetést rövidebb szabadságvesztés-büntetés vagy más büntetés mellett is kiszabhatja, ha olyan elkövetőt ítél el, aki a fegyveres erők tagja vagy szolgálati viszonyban álló tag, és ha azt az elkövetett bűncselekmény jellegére tekintettel a fegyveres erőknél vagy a szolgálatban uralkodó fegyelem és rend megköveteli.

Ha a személyek vagy a vagyon biztonsága vagy más közérdek megköveteli, a bíróság a Szlovák Köztársaság területéről való kiutasítás büntetését szabhatja ki arra az elkövetőre, aki nem a Szlovák Köztársaság állampolgára, sem olyan személy, akinek menedékjogot adtak vagy kiegészítő védelmet nyújtottak.

A kiutasítás büntetése nem szabható ki arra az elkövetőre,

A (2) bekezdés b) pontja szerinti családtagnak a külföldiek tartózkodásáról szóló előírások szerinti családtag minősül.

A kiutasítás büntetését a bíróság egy évtől tizenöt évig terjedő időtartamra szabhatja ki.

A bíróság az elítéltet feltételesen szabadlábra bocsáthatja, ha az elítélt a büntetés végrehajtása alatt kötelességei teljesítésével és magatartásával tanúsította a javulását, és elvárható tőle, hogy a jövőben rendezett életet fog élni, és

A feltételes szabadlábra helyezésről való döntés során a bíróság figyelembe veszi az elkövetett bűncselekmény jellegét és azt is, hogy az elítélt milyen büntetés-végrehajtási intézetben tölti a büntetését.

Ha az elítéltnek több szabadságvesztés-büntetést kell letöltenie, az elítélt legkorábban az (1) bekezdés a)–c) pontja, a 67. § (1) és (2) bekezdése szerinti kiszabott büntetések arányos részeinek összegének, valamint a 68. § (2) bekezdése szerinti teljes büntetés-hátralék letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra.

Ha az (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételes szabadlábra helyezésről van szó, a technikai eszközökkel történő ellenőrzés legkorábban a kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés vagy a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökének határozatával enyhített végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kétharmadának megfelelő idő letelte után szüntethető meg.

A különösen súlyos bűntettért elítélt személy vagy a 47. § (2) bekezdése szerint szabadságvesztés-büntetésre ítélt személy, az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy kivételével, csak a kiszabott szabadságvesztés-büntetés háromnegyedének letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy legkorábban e büntetés huszonöt évének letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra, ha annak a cselekménynek a körülményeire, amelyért elítélték, és személyiségének jellegére tekintettel szabadlábra helyezésével nem fenyeget az elkövetett cselekmény vagy hasonló cselekmény megismétlődése.

A feltételes szabadlábra helyezéskor a bíróság egy évtől hét évig terjedő próbaidőt határoz meg; a próbaidő az elítélt feltételes szabadlábra helyezésével kezdődik. A bíróság egyúttal elrendelheti az elítélt legfeljebb hároméves pártfogó felügyeletét, és előírhatja számára az 51. § (3) és (4) bekezdésében felsorolt arányos korlátozásokat vagy kötelességeket. Ha huszonöt évre vagy életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés végrehajtásából való feltételes szabadlábra helyezésről van szó, a bíróság tízéves próbaidőt határoz meg, és egyúttal elrendeli az elítélt legfeljebb ötéves pártfogó felügyeletét, és előírja számára az 51. § (3) és (4) bekezdésében felsorolt arányos korlátozásokat vagy kötelességeket. A feltételesen szabadlábra helyezett személy köteles alávetni magát a technikai eszközökkel történő ellenőrzésnek, ha ilyen ellenőrzést elrendelnek. Technikai eszközökkel történő ellenőrzés elrendelhető, ha a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülnek. A próbaidő nem telik a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés és a fogvatartás végrehajtása alatt.

Ha a feltételesen szabadlábra helyezett személy a próbaidő alatt rendezett életet élt, és teljesítette az előírt korlátozásokat és kötelességeket, a bíróság kimondja, hogy megfelelt; egyébként, adott esetben már a próbaidő alatt, úgy dönt, hogy a büntetés hátralévő részét letölti. Ha az elítélt szabadságvesztés-büntetését tölti, a bíróság úgy dönt, hogy a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása folyamatosan kövesse egymást.

Ha a bíróság kimondta, hogy a feltételesen szabadlábra helyezett személy megfelelt, a büntetést azon a napon kell végrehajtottnak tekinteni, amikor feltételesen szabadlábra helyezték.

A büntetést ugyanúgy azon a napon kell végrehajtottnak tekinteni, amikor a feltételes szabadlábra bocsátásra sor került, ha a bíróság az elítélt hibáján kívül a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem döntött arról, hogy az elítélt a büntetés hátralévő részét letölti. A bíróság két éven belül hozhat ilyen döntést, ha a vádlott ellen a feltételes szabadlábra bocsátás próbaideje alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban.

Ugyanazon büntetés végrehajtásából való ismételt feltételes szabadlábra bocsátás nem lehetséges.

A házi őrizet büntetés felének letöltése után a bíróság feltételesen eltekinthet a hátralévő részének végrehajtásától, ha az elítélt a büntetés végrehajtása alatt életmódjával bizonyította, hogy e büntetés további végrehajtása már nem szükséges.

A házi őrizet büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintés esetén a bíróság legfeljebb három év próbaidőt szab ki, amely azonban nem lehet rövidebb a büntetés hátralévő részénél; a próbaidő a házi őrizet büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik.

Annak az elítéltnek, akinél a bíróság feltételesen eltekintett a házi őrizet büntetés hátralévő részének végrehajtásától, a bíróság az 51. § (3) és (4) bekezdésében említett, a rendezett életvitelre irányuló arányos korlátozásokat vagy kötelezettségeket írhat elő. Ha nem a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére, adósság vagy elmaradt tartásdíj megfizetésére vonatkozó kötelezettségről van szó, pártfogó felügyeletet rendel el.

Ha az elítélt, akinél feltételesen eltekintettek a házi őrizet büntetés hátralévő részétől, a próbaidő alatt rendezett életet élt és teljesítette az előírt korlátozásokat vagy kötelezettségeket, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, úgy dönt, hogy a büntetés hátralévő részét végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre változtatja oly módon, hogy a házi őrizet büntetés le nem töltött napja egy nap végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésnek felel meg, és egyúttal dönt e büntetés végrehajtásának módjáról is.

Ha a bíróság kimondta, hogy az elítélt bevált, úgy kell tekinteni, hogy a büntetést azon a napon hajtották végre, amikor a házi őrizet büntetés hátralévő részének végrehajtásától való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett.

Ugyanúgy úgy kell tekinteni, hogy a házi őrizet büntetést azon a napon hajtották végre, amikor a házi őrizet büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett, ha a bíróság anélkül, hogy az elítéltnek ebben vétkessége lenne, a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem döntött a büntetés (1) bekezdés szerinti átváltoztatásáról, vagy ha az elítélt ellen a próbaidő alatt elkövetett más bűncselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban, a próbaidő leteltétől számított két éven belül.

A tevékenységtől való eltiltás büntetés felének letöltése után a bíróság feltételesen eltekinthet a hátralévő részének végrehajtásától, ha az elítélt a büntetés végrehajtása alatt életmódjával bizonyította, hogy e büntetés további végrehajtása már nem szükséges.

A tevékenységtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintés esetén a bíróság legfeljebb öt év próbaidőt szab ki, amely azonban nem lehet rövidebb a büntetés hátralévő részénél; a próbaidő az erről való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik.

Annak az elítéltnek, akinél a bíróság feltételesen eltekintett a tevékenységtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától, a bíróság az 51. § (3) és (4) bekezdésében említett, a rendezett életvitelre irányuló arányos korlátozásokat és kötelezettségeket írhat elő; rendszerint azt is előírja számára, hogy erejéhez mérten térítse meg a bűncselekménnyel okozott kárt vagy annak egy részét, amelyet egyúttal meghatároz.

A bíróság nem tekinthet el feltételesen a tevékenységtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától az (1) bekezdés szerint, ha gépjárművezetéstől való eltiltás büntetésről van szó, amelyet az elítélttel szemben szabtak ki,

A bíróság nem tekinthet el feltételesen a tevékenységtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától az (1) bekezdés szerint, ha a tevékenységtől való eltiltás büntetését a 61. § (3)–(5) bekezdése szerint szabták ki.

Ha az elítélt, akinél feltételesen eltekintettek a tevékenységtől való eltiltás büntetésének hátralévő részétől, a próbaidő alatt rendezett életet élt és teljesítette az előírt korlátozásokat és kötelezettségeket, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, úgy dönt, hogy a büntetés hátralévő részét letölti.

Ha a bíróság kimondta, hogy az elítélt bevált, úgy kell tekinteni, hogy a büntetést azon a napon hajtották végre, amikor a tevékenységtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett.

Ugyanúgy úgy kell tekinteni, hogy a tevékenységtől való eltiltás büntetését azon a napon hajtották végre, amikor a tevékenységtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett, ha a bíróság az elítélt hibáján kívül a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem rendelte el, hogy az elítélt a büntetés hátralévő részét letöltse.

A tartózkodástól való eltiltás büntetés felének letöltése után a bíróság feltételesen eltekinthet a hátralévő részének végrehajtásától, ha az elítélt a büntetés végrehajtása alatt életmódjával bizonyította, hogy e büntetés további végrehajtása már nem szükséges.

A tartózkodástól való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintés esetén a bíróság legfeljebb öt év próbaidőt szab ki, amely azonban nem lehet rövidebb a büntetés hátralévő részénél; a próbaidő az erről való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik.

Annak az elítéltnek, akinél a bíróság feltételesen eltekintett a tartózkodástól való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától, a bíróság az 51. § (3) és (4) bekezdésében említett, a rendezett életvitelre irányuló arányos korlátozásokat és kötelezettségeket írhat elő; rendszerint azt is előírja számára, hogy erejéhez mérten térítse meg a bűncselekménnyel okozott kárt vagy annak egy részét, amelyet egyúttal meghatároz.

Ha az elítélt, akinél feltételesen eltekintettek a tartózkodástól való eltiltás büntetésének hátralévő részétől, a próbaidő alatt rendezett életet élt és teljesítette az előírt korlátozásokat és kötelezettségeket, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, úgy dönt, hogy a büntetés hátralévő részét letölti.

Ha a bíróság kimondta, hogy az elítélt bevált, úgy kell tekinteni, hogy a büntetést azon a napon hajtották végre, amikor a tartózkodástól való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett.

Ugyanúgy úgy kell tekinteni, hogy a tartózkodástól való eltiltás büntetését azon a napon hajtották végre, amikor a tartózkodástól való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett, ha a bíróság az elítélt hibáján kívül a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem rendelte el, hogy az elítélt a büntetés hátralévő részét letöltse.

A nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetés felének letöltése után a bíróság feltételesen eltekinthet a hátralévő részének végrehajtásától, ha az elítélt a büntetés végrehajtása alatt életmódjával bizonyította, hogy e büntetés további végrehajtása már nem szükséges.

A nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintés esetén a bíróság legfeljebb öt év próbaidőt szab ki, amely azonban nem lehet rövidebb a büntetés hátralévő részénél; a próbaidő az erről való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját követő napon kezdődik.

Annak az elítéltnek, akinél a bíróság feltételesen eltekintett a nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától, a bíróság az 51. § (3) és (4) bekezdésében említett, a rendezett életvitelre irányuló arányos korlátozásokat és kötelezettségeket írhat elő.

Ha az elítélt, akinél feltételesen eltekintettek a nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetésének hátralévő részétől, a próbaidő alatt rendezett életet élt és teljesítette az előírt korlátozásokat és kötelezettségeket, a bíróság kimondja, hogy bevált; ellenkező esetben, adott esetben már a próbaidő alatt, úgy dönt, hogy a büntetés hátralévő részét letölti.

Ha a bíróság kimondta, hogy az elítélt bevált, úgy kell tekinteni, hogy a büntetést azon a napon hajtották végre, amikor a nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett.

Ugyanúgy úgy kell tekinteni, hogy a nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetését azon a napon hajtották végre, amikor a nyilvános rendezvényeken való részvételtől való eltiltás büntetés hátralévő részének végrehajtásától való feltételes eltekintésről szóló határozat jogerőre emelkedett, ha a bíróság az elítélt hibáján kívül a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem rendelte el, hogy az elítélt a büntetés hátralévő részét letöltse.

A bíróság kényszergyógykezelést rendel el a 39. § (2) bekezdésének c) pontjában vagy a 40. § (1) bekezdésének c) pontjában említett esetben, vagy ha az egyébként bűncselekménynek minősülő cselekmény elkövetője beszámíthatatlanság miatt nem büntethető, és szabadlábon hagyása veszélyes.

A bíróság akkor is így járhat el, ha az elkövető a bűncselekményt

A bíróság nem rendeli el a (2) bekezdés c) pontja szerinti kényszergyógykezelést, ha az elkövető személyére vagy a korábbi kényszergyógykezeléshez való hozzáállására tekintettel nem várható a céljának elérése.

A bíróság kényszergyógykezelést a büntetés mellett, a büntetéstől való eltekintés vagy a büntetéstől való feltételes eltekintés esetén is elrendelhet.

Ha az elítélt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt olyan lélektani zavarban szenved, amely orvosszakértői vélemény szerint nem csupán átmeneti, és amely miatt az elítélt szabadlábon hagyása veszélyes, a bíróság dönthet a kényszergyógykezelés elrendeléséről.

A bíróság kényszergyógykezelést rendel el annak az elkövetőnek is, akinél a kényszerintézkedés végrehajtásából való szabadon bocsátásról dönt, és aki nem csupán átmeneti lélektani zavarban szenved.

A bíróság a kényszergyógykezelés járóbeteg-ellátási formáját rendeli el, ha az elkövető személyére, a lélektani zavar jellegére és a gyógykezelési lehetőségekre tekintettel a kényszergyógykezelés céljának teljesülése várható. A bíróság a kényszergyógykezelés intézeti formáját csak akkor rendeli el, ha az elkövető szabadlábon hagyása a lélektani zavar miatt veszélyes, vagy ha az elkövető személyére, a lélektani zavar jellegére és a gyógykezelési lehetőségekre tekintettel nem várható, hogy a kényszergyógykezelés járóbeteg-ellátási formája elérné a célját. Ha a bíróság a 73. § (2) bekezdésének c) pontja szerint a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés mellett rendel el kényszergyógykezelést, azt intézeti formában rendeli el.

A bíróság megváltoztatja a kényszergyógykezelés formáját, ha az elrendelt forma nem teljesíti a célját, és megalapozottan várható a cél elérése más formában. A bíróság a kényszergyógykezelés intézeti formáját járóbeteg-ellátási formára változtathatja, ha a kényszergyógykezelés eddigi lefolyása arra utal, hogy az intézeti forma már nem szükséges, és a kényszergyógykezelés célja járóbeteg-ellátási formában is elérhető.

Ha a kényszergyógykezelést végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés mellett rendelik el, azt a büntetés végrehajtása alatt a büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. Ha a szabadságvesztés-büntetés büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtásának időtartama nem elegendő a kényszergyógykezelés céljának teljesítéséhez, a bíróság dönthet annak járóbeteg-ellátási vagy intézeti formában történő folytatásáról.

A kényszergyógykezelés addig tart, amíg azt a célja megköveteli; formájának megváltoztatásáról, a végrehajtásából való szabadon bocsátásról vagy a megszüntetéséről a bíróság dönt.

A 73. § (2) bekezdésének c) pontja szerint az elkövetővel szemben elrendelt kényszergyógykezelés járóbeteg-ellátási formában legfeljebb tizenkét hónapig, intézeti formában pedig legfeljebb három hónapig tart, amelyet legfeljebb tizenkét hónapig tartó járóbeteg-ellátási formájú utókezelés követ. Ha a kényszergyógykezelés végrehajtása során megállapítást nyer, hogy a célja nem érhető el, vagy ha a céljának eléréséhez a meghatározott időtartam vagy a bíróság által elrendelt forma nem szükséges, a bíróság megváltoztatja a kényszergyógykezelés formáját, vagy dönt a kényszergyógykezelés végrehajtásából való szabadon bocsátásról vagy a kényszergyógykezelés megszüntetéséről.

A bíróság eltekint a kényszergyógykezelés végrehajtásától, ha annak megkezdése előtt megszűnnek azok a körülmények, amelyek miatt elrendelték.

A védőnevelés elrendelésének és végrehajtásának feltételeit a fiatalkorúak elleni eljárásról szóló külön rendelkezések szabályozzák.

A bíróság védőfelügyeletet rendelhet el a szándékos bűncselekmény elkövetőjével szemben, akit a múltban már legalább kétszer elítéltek ilyen bűncselekményért, és akire ismételten végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést szab ki, vagy a bűntett elkövetőjével szemben, ha az elkövető személyére, különösen eddigi életmódjára, a környezetre, amelyben él, és az elkövetett bűncselekmény jellegére tekintettel nem várható, hogy a büntetés végrehajtása után rendes életet fog élni.

A bíróság az ügyész vagy a büntetés-végrehajtási intézet igazgatójának indítványára az elítélttel szemben a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának befejezése előtt védőfelügyeletet rendelhet el az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése nélkül is, ha a szabadságvesztés-büntetés eddigi végrehajtása alatti magatartására tekintettel nem várható tőle, hogy a büntetés végrehajtásából való szabadulása után rendes életet fog élni.

Védőfelügyelet nem rendelhető el fiatalkorúval és az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elítélttel szemben.

A bíróság védőfelügyeletet rendel el az egyébként büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben, aki beszámíthatatlanság miatt büntetőjogilag nem felelős, és akivel szemben járóbeteg-ellátás formájában kényszergyógykezelést rendel el.

A bíróság akkor is elrendeli a védőfelügyeletet, ha a pszichiátriai vagy szexuológiai kényszergyógykezelés intézeti formáját járóbeteg-ellátási formára változtatja. A bíróság más típusú kényszergyógykezelés intézeti formájának járóbeteg-ellátási formára történő megváltoztatása esetén is elrendelhet védőfelügyeletet, ha azt az elkövető személyére és a kényszergyógykezelés céljának elérésére tekintettel szükségesnek tartja.

A bíróság azzal az elkövetővel szemben is elrendelhet védőfelügyeletet, aki nem tartja be a járóbeteg-ellátás formájában történő kényszergyógykezelés kezelési rendjét.

Az elítélt, akivel szemben a bíróság a 76. § szerint védőfelügyeletet rendelt el, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásából való szabadulását követően köteles a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásából való szabadulásától számított két munkanapon belül megjelenni a lakóhelye szerinti járásbíróság pártfogó felügyelőjénél, és az elrendelt védőfelügyelet keretében köteles

Az elítélt vagy az elkövető, akivel szemben a bíróság a 76a. § szerint védőfelügyeletet rendelt el, köteles a védőfelügyelet elrendelésétől számított öt munkanapon belül megjelenni a lakóhelye szerinti járásbíróság pártfogó felügyelőjénél, és az elrendelt védőfelügyelet keretében köteles

Ha az elkövető nem tartja be a kezelési rendet, az egészségügyi intézmény, amelyben a kényszergyógykezelést végzi, értesíti erről a tényről a pártfogó felügyelőt, aki haladéktalanul indítványt nyújt be a bírósághoz a járóbeteg-ellátás formájában történő kényszergyógykezelés intézetire változtatására, vagy az 51. § (3) és (4) bekezdése szerinti korlátozások és kötelezettségek elrendelésére irányuló indítványt. Hasonlóan jár el a pártfogó felügyelő akkor is, ha az elkövető nem teljesíti vagy nem tartja be a védőfelügyeletből eredő vagy a védőfelügyelet keretében előírt kötelezettségeket. Ha az elkövető szabadlábon tartózkodása a kezelési rend be nem tartása vagy egészségi állapotának romlása miatt veszélyes, a járóbeteg-ellátás formájában történő kényszergyógykezelés intézetire változtatására irányuló indítványt az egészségügyi intézmény is benyújthatja, amely javasolhatja az elkövető intézeti ellátást nyújtó egészségügyi intézményben való elhelyezésére vonatkozó előzetes végzés kibocsátását is.

Az elítélttel vagy az elkövetővel szemben, akivel szemben védőfelügyeletet rendeltek el, a bíróság az 51. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott korlátozásokat vagy kötelezettségeket is elrendelhet.

Az elítélt vagy az elkövető, akivel szemben a bíróság a (4) bekezdés szerinti korlátozásokat vagy kötelezettségeket rendelt el, köteles alávetni magát a technikai eszközökkel történő ellenőrzésnek, ha ilyen ellenőrzést elrendelnek. A technikai eszközökkel történő ellenőrzés elrendelhető, ha a külön jogszabály szerinti feltételek teljesülnek.

A védőfelügyeletet egy évtől három évig terjedő időtartamra rendelik el.

Ha a védőfelügyeletet ismételten rendelik el, még mielőtt a korábban elrendelt védőfelügyeletet végrehajtották volna, az ismételten elrendelt időtartam a korábban elrendelt védőfelügyelet eddig végre nem hajtott részével együtt nem haladhatja meg az öt évet.

Ha a bíróság a 76a. § szerint rendel el védőfelügyeletet, az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó. A 76a. § szerinti védőfelügyelet addig tart, amíg azt a célja megköveteli; a védőfelügyelet alóli felmentésről a bíróság dönt.

A 76. § szerinti védőfelügyelet megszűnik

A bíróság eltekinthet a védőfelügyelet hátralévő részének végrehajtásától, ha annak további végrehajtását nem tartja szükségesnek.

Ha a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt álló elítélt nem csak átmeneti jellegű mentális zavarban szenved, amely miatt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nem tölti be a célját, és az elítélt e mentális zavar miatt más személyek életére vagy egészségére veszélyes, a bíróság dönt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről és az elítélt elzáró intézetben való elhelyezéséről.

A bíróság a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának befejezése előtt dönthet olyan szándékos bűncselekmény elkövetőjének elzáró intézetben való elhelyezéséről is, akinek szabadlábon tartózkodása nem csak átmeneti jellegű mentális zavar miatt veszélyes más személyek életére vagy egészségére, és aki megtagadja a kényszergyógykezelésnek való alávetést, vagy akinél a kényszergyógykezelés nem tölti be a célját; az elkövetőt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása után helyezik el az elzáró intézetben.

A bíróság orvosszakértői vélemény alapján dönthet az elkövető elzáró intézetben való elhelyezéséről akkor is, ha az elkövető, akinek szabadlábon tartózkodása nem csak átmeneti jellegű mentális zavar miatt veszélyes, egészségügyi intézményben kényszergyógykezelés alatt áll, és magatartásával más személyek életét vagy egészségét veszélyezteti.

A bíróság orvosszakértői vélemény alapján dönthet az elkövető elzáró intézetben való elhelyezéséről akkor is, ha szexuális indíttatásból elkövetett bűncselekmény elkövetőjéről van szó, aki intézeti egészségügyi ellátást nyújtó intézményben kényszergyógykezelés alatt áll, ha a kényszergyógykezelés nem érte el a célját, és a jövőben fennáll az elkövetett cselekmény vagy hasonló cselekmény megismétlésének veszélye; a bíróság az intézeti egészségügyi ellátást nyújtó intézmény indítványára dönt.

Az elkövető elzáró intézetben való elhelyezésének célja, hogy különleges kezelési renddel és a társadalomtól való következetes elszigeteléssel megakadályozzák az elkövetőt további bűncselekmények és egyébként büntetendő cselekmények elkövetésében.

Az elkövető elzáró intézetben való tartózkodása addig tart, amíg a társadalom védelme az elkövetővel szemben enyhébb eszközökkel nem biztosítható.

Évente legalább egyszer, és mindig az elzáró intézet indítványára, a bíróság felülvizsgálja az elkövető elzáró intézetben tartásának indokoltságát, és orvosszakértői vélemény alapján dönt az elzárás további tartamáról vagy az elkövető elzáró intézetből való szabadon bocsátásáról, ha az elzárás okai megszűntek, és dönt a büntetés további végrehajtásáról vagy a kényszergyógykezelés elrendeléséről.

Ha a 60. § (1) bekezdésében említett dologelkobzás büntetését nem szabták ki, a bíróság elrendeli a dolog elkobzását, ha

Az elkobzott dolog tulajdonosává az állam válik, hacsak a bíróság a Szlovák Köztársaságot kötelező, kihirdetett nemzetközi szerződés alapján másként nem dönt.

Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazandó, ha

Ha az (1) bekezdésben említett dolog elérhetetlen vagy azonosíthatatlan, vagy az elkövető vagyonával vagy más személy törvényesen szerzett vagyonával keveredett, a bíróság elrendelheti olyan értékű dolog elkobzását, amely megfelel e dolog értékének.

A bíróság elrendelheti a vagyon egy részének elkobzását azzal az elkövetővel szemben, akit olyan szándékos bűncselekményért ítél el, amelyért e törvény legalább négyéves felső határú szabadságvesztés-büntetést ír elő, vagy a 247. § szerinti számítógépes rendszerhez való jogosulatlan hozzáférés, a 247a. § szerinti számítógépes rendszerbe való jogosulatlan beavatkozás, a 247b. § szerinti számítógépes adatba való jogosulatlan beavatkozás, a 247d. § szerinti hozzáférési eszköz, számítógépes rendszerhez való jelszó vagy más adatok előállítása és birtoklása, a 266. § szerinti közbeszerzési és nyilvános árverési eljárásban elkövetett manipuláció, a 328–330. § szerinti vesztegetés elfogadása, a 332–334. § szerinti vesztegetés, a 336. § szerinti közvetett korrupció vagy a 369. § szerinti gyermekpornográfia terjesztése bűncselekményéért, amellyel az elkövető saját maga vagy más számára vagyoni hasznot szerzett vagy próbált szerezni, és a bíróság úgy véli, hogy vagyonának egy bizonyos része bűncselekményből származó bevétel, annak bizonyítása alapján, hogy az elkövető által legfeljebb öt évvel az ilyen bűncselekmény elkövetése előtt, annak elkövetése alatt vagy azt követően szerzett vagy más személyre átruházott vagyon értéke durva aránytalanságot mutat az elkövető törvényesen szerzett jövedelméhez képest, vagy más, ilyen következtetést megalapozó tények alapján.

A bíróság a vagyon egy részének elkobzását akkor is elrendelheti, ha ez a vagyon az (1) bekezdés szerint elkobozható lenne, és ha az elkövető ezt a vagyont

A bíróság a vagyon egy részének elkobzásának elrendelésekor köteles meghatározni azokat a dolgokat, amelyek elkobzás alá esnek. Ha a vizsgált időszakban bizonyítást nyert a vagyon értéke és az elkövető törvényesen szerzett jövedelme közötti durva aránytalanság, a bíróság meghatározhatja az elkövető bármely tulajdonát képező dolgot a bizonyított durva aránytalanság összegéig terjedő értékben. Nem esik elkobzás alá azon harmadik személyek vagyona, akik ezt a vagyont jóhiszeműen szerezték.

Ha a bíróság számára nem ismert, hogy hol találhatók azok a dolgok, amelyek a vagyon egy részének elkobzása alá esnek, elkobzásuk harmadik személyek jogaira tekintettel nem helyénvaló, vagy ha az, akitől a dolgot el lehetett volna kobozni, a vagyon egy részének elkobzásáról szóló határozat kiadása előtt azt megsemmisíti, megrongálja, elidegeníti vagy más módon meghiúsítja annak elkobzását, a bíróság elrendelheti olyan értékű dolog vagy pénzösszeg elkobzását, amely megfelel e dolog értékének.

A vagyonrész elkobzása kiterjed a dolog terményeire és hasznaira is, amelyek azt a személyt illetik meg, akitől az ilyen dolgot elkobozták. A vagyonrész elkobzása nem vonatkozik azokra a dolgokra, amelyek annak a személynek a létfenntartási szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlenek, akitől a vagyonrészt el kell kobozni, vagy azoknak a személyeknek a szükségleteihez, akiknek tartásáról és neveléséről ez a személy köteles gondoskodni.

Az elkobzott vagyonrész tulajdonosa az állam lesz, hacsak a bíróság a Szlovák Köztársaságra kötelező, kihirdetett nemzetközi szerződés alapján másként nem határoz.

Ha a bíróság eltekintett a büntetés kiszabásától, a fiatalkorút úgy kell tekinteni, mintha nem ítélték volna el.

A 98. §-ban meghatározott feltételek mellett a bíróság feltételesen eltekinthet a fiatalkorú megbüntetésétől, ha szükségesnek tartja egy meghatározott ideig figyelemmel kísérni a fiatalkorú magatartását.

A büntetés kiszabásától való feltételes eltekintés esetén a bíróság legfeljebb egyéves próbaidőt állapít meg. Egyúttal az 51. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott, arányos korlátozásokat és kötelezettségeket róhat ki a fiatalkorúra, amelyek arra irányulnak, hogy kifogástalan életmódot folytasson; általában kötelezi őt arra, hogy erejéhez mérten térítse meg az általa okozott kárt.

A bíróság tekintettel az eset körülményeire és a fiatalkorú személyére hatályban tarthatja a büntetés kiszabásától való feltételes eltekintést annak ellenére, hogy a fiatalkorú okot adott a büntetés kiszabására, és

Ha a fiatalkorú, akivel szemben feltételesen eltekintettek a büntetés kiszabásától, a próbaidő alatt kifogástalan életmódot folytatott és eleget tett a kiszabott feltételeknek, a bíróság kimondja, hogy bevált; egyébként, adott esetben már a próbaidő alatt, a büntetés kiszabásáról dönt.

Ha a bíróság a próbaidő leteltétől számított egy éven belül nem hozott döntést a (4) bekezdés szerint, anélkül, hogy ebben a fiatalkorú vétkes lett volna, úgy kell tekinteni, hogy bevált.

Ha kimondták, hogy a fiatalkorú, akivel szemben feltételesen eltekintettek a büntetés kiszabásától, bevált, vagy ha úgy kell tekinteni, hogy bevált, úgy kell rá tekinteni, mintha nem ítélték volna el.

Az intézeti védőnevelés bármikor megváltoztatható családi védőnevelésre, és fordítva.

Ha a védőnevelés céljára tekintettel szükséges, megváltoztatható az a természetes személy is, akire a fiatalkorút családi védőnevelés céljából rábízták.

Ha a tizenkettedik életévét betöltött, de tizennegyedik életévét még be nem töltött személy olyan cselekményt követ el, amelyért e törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé, a bíróság polgári eljárásban, az ügyész indítványára is, védőnevelést rendel el vele szemben; a bíróság így járhat el akkor is, ha ez a tizennegyedik életévét be nem töltött, egyébként bűncselekménynek minősülő cselekményt elkövető személy, vagy a tizenötödik életévét be nem töltött, a 201. § szerinti szexuális visszaélés bűncselekményét elkövető személy megfelelő nevelésének biztosításához szükséges.

E törvény alkalmazásában kár alatt a vagyonban bekövetkezett sérelem vagy a vagyon tényleges csökkenése, vagy a sértett jogaiban bekövetkezett vagy egyéb sérelme értendő, amely okozati összefüggésben van a bűncselekménnyel, függetlenül attól, hogy dologi vagy jogi kárról van-e szó. E törvény alkalmazásában kár alatt a bűncselekménnyel okozati összefüggésben lévő haszonszerzés is értendő.

Az (1) bekezdés értelmében kárnak minősül az elmaradt haszon is, amelyre a sértett egyébként a körülményekre és a viszonyaira tekintettel jogosult lett volna, vagy amelyet ésszerűen elérhetett volna.

A környezet elleni bűncselekmények esetében kár alatt az ökológiai sérelem és a vagyoni kár összessége értendő, miközben a vagyoni kár magában foglalja a környezet eredeti állapotába való visszaállításának költségeit is. A 302. § szerinti, hulladékkal való jogosulatlan gazdálkodás bűncselekménye esetén a cselekmény mértéke alatt az az ár értendő, amelyen a hulladékot a cselekmény megállapításának idején és helyén általában gyűjtik, szállítják, exportálják, importálják, hasznosítják, ártalmatlanítják vagy lerakják, és a hulladék eltávolításának ára olyan helyről, amely nem annak lerakására szolgál.

E törvény alkalmazásában kárnak minősül a megrövidített, el nem vezetett vagy be nem fizetett adó, vám vagy biztosítási díj, a jogosulatlanul visszaigényelt általános forgalmi adó vagy jövedéki adó, a jogosulatlanul megszerzett vagy felhasznált vissza nem térítendő pénzügyi hozzájárulás, szubvenció, dotáció, vagy az állami költségvetésből, az Európai Unió költségvetéséből, az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetésből, vagy az Európai Unióról szóló szerződéssel vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban létrehozott európai uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetéséből, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt és ellenőrzött költségvetésből, közjogi intézmény költségvetéséből, állami alap költségvetéséből, megye költségvetéséből vagy községi költségvetésből származó egyéb teljesítés is.

Csekély kár alatt a 700 eurót meghaladó kár értendő. Nagyobb kár alatt a 20 000 eurót meghaladó kár értendő. Jelentős kár alatt a 250 000 eurót meghaladó kár értendő. Különösen nagy kár alatt a 650 000 eurót meghaladó kár értendő. Ezeket a szempontokat kell alkalmazni a haszon mértékének, a dolog értékének és a cselekmény mértékének meghatározására is.

Ha e törvény a különös részben az alaptényállásban megköveteli a károkozást mint a bűncselekmény vagyoni következményét, és nem adja meg annak mértékét, úgy kell tekinteni, hogy legalább csekély kárt kell okozni.

A kár mértékének meghatározásakor abból az árból kell kiindulni, amelyen a támadás tárgyát képező dolgot a cselekmény idején és helyén általában értékesítik. Ha a kár mértéke így nem állapítható meg, az azonos vagy hasonló dolog beszerzésére, vagy a dolog eredeti állapotába való visszaállítására célszerűen ráfordított költségekből kell kiindulni.

Ha környezeti sérelemről, védett állat- és növényfajokon, példányokon vagy fás növényeken okozott sérelemről, vagy műemlékvédelem alatt álló, illetve történelmi, művészeti vagy tudományos értékkel bíró dolgokon okozott kárról van szó, a sérelem vagy a kár mértékének meghatározásakor a dolog törvény vagy más, törvény alapján kiadott, általánosan kötelező érvényű jogszabály által meghatározott értékéből is ki kell indulni.

Ha a kár, a haszon, a dolog értékének, a cselekmény mértékének vagy a sérelemnek a mértéke az (1) és (2) bekezdés szerinti módok egyikével sem határozható meg, vagy ha komoly kétségek merülnek fel az így meghatározott kár, haszon, dologérték, cselekménymérték vagy sérelem helyességét illetően, a kár, a haszon, a dolog értékének, a cselekmény mértékének vagy a sérelemnek a mértékét szakvélemény vagy szakértői vélemény alapján kell meghatározni.

Gyermeknek a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy minősül, ha e törvény másként nem rendelkezik.

Fiatalkorúhoz közeli korú személynek az a személy minősül, aki betöltötte a tizennyolcadik életévét, és nem lépte túl a huszonegyedik életévét.

E törvény alkalmazásában idősebb korú személynek a hatvanadik életévét betöltött személy minősül.

E törvény alkalmazásában közeli hozzátartozónak minősül az egyenes ági rokon, az örökbefogadó, az örökbefogadott, a testvér és a házastárs; más, családi vagy hasonló viszonyban lévő személyek csak akkor tekintendők egymás közeli hozzátartozóinak, ha az egyikük által elszenvedett sérelmet a másik joggal érezné saját sérelmének.

A 189. § szerinti zsarolás, a 199. § (2) bekezdése szerinti nemi erőszak, a 200. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak, a 201. § (2) bekezdése szerinti szexuális visszaélés, a 208. § szerinti közeli hozzátartozó és rábízott személy kínzása, a 360. § (2) bekezdése szerinti veszélyes fenyegetés, a 360a. § szerinti veszélyes zaklatás, a 360b. § szerinti veszélyes elektronikus zaklatás vagy a 419c. § (2) bekezdése szerinti terrorizmus finanszírozása bűncselekmények alkalmazásában közeli hozzátartozónak minősül a volt házastárs, az élettárs, a volt élettárs, a közös gyermek szülője és az a személy, aki velük a (4) bekezdés szerinti közeli hozzátartozói viszonyban van, valamint az a személy, aki az elkövetővel közös háztartásban él vagy élt.

E törvény alkalmazásában beteg személynek minősül az a személy, aki a cselekmény idején testi vagy lelki betegségben szenved, akár átmenetiben is, függetlenül attól, hogy ideiglenesen munkaképtelen-e, valamint a megváltozott munkaképességű személy, a rokkant személy vagy a súlyos egészségkárosodásban szenvedő személy, miközben az ilyen betegség vagy fogyatékosság intenzitása súlyos egészségkárosodásnak felel meg.

E törvény alkalmazásában védekezésre képtelen személynek minősül az a személy, aki korára, egészségi állapotára, a cselekmény körülményeire vagy az elkövető oldalán fennálló körülményekre tekintettel nem remélhette, hogy hatékonyan meg tudja védeni magát a támadásával szemben.

E törvény alkalmazásában gondozásra vagy felügyeletre bízott személynek minősül az a személy, akit korára vagy egészségi állapotára tekintettel vagy más okból, bíróság vagy más állami szerv határozata vagy szerződés alapján másra bíztak, hogy a háztartásában vagy erre a célra szolgáló intézményben vagy máshol felügyelje, gondozza, ellássa vagy nevelje.

E törvény alkalmazásában rászoruló személynek minősül az a személy, aki táplálása, nevelése, anyagi vagy egyéb ellátása vagy gondozása tekintetében az elkövetőre van utalva.

Függő személynek a függőséget okozó anyagoktól vagy a függőséget okozó káros tevékenységektől függő személy minősül.

Alárendelt személy az a személy, aki beosztása következtében személyesen, munkahelyén, szolgálatában vagy más módon, beosztása, munkaköri besorolása, funkciója vagy rangja szerint az elkövető alárendeltje, és ennek következtében köteles elfogadni és teljesíteni annak utasításait, parancsait vagy rendelkezéseit.

E törvény alkalmazásában több személy alatt legalább három személy értendő.

E törvény alkalmazásában közszereplőnek minősül a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője, az Európai Parlament képviselője, a Kormány tagja, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának bírája, a bíró, az ügyész vagy a közhatalmi szervben tisztséget betöltő más személy, a fegyveres erők tagja, szolgálati viszonyban álló személy, a polgármester, a nagyobb területi egység elnöke, a területi önkormányzati szerv képviselője, az állami alkalmazott vagy az államigazgatási szerv, a területi önkormányzat vagy más állami szerv alkalmazottja, olyan jogi személy keretében hatáskört gyakorló személy, amelyre a törvény a közigazgatás területén döntési jogkört ruház, a közjegyző, a bírósági végrehajtó, az erdő-, víz-, hal-, vadász- és természetvédelmi őrség tagja, vagy a természetvédelmi őrség tagjának jogosultságával rendelkező személy, amennyiben részt vesz a társadalom és az állam feladatainak teljesítésében, és eközben olyan hatáskört gyakorol, amellyel e feladatok teljesítéséért való felelőssége keretében ruházták fel. A közszereplő büntetőjogi felelősségéhez és védelméhez e törvény egyes rendelkezései szerint szükséges, hogy a bűncselekményt a hatáskörével, felelősségével, jogállásával vagy tisztségével összefüggésben kövessék el, hacsak e törvény másként nem rendelkezik. Közszereplő továbbá a Szlovák Köztársaság által elismert nemzetközi igazságügyi szerv bírája vagy tisztviselője, vagy más állam, az Európai Unió szerve vagy az Európai Unió tagállamai által közösen létrehozott szerv bűnüldöző szervének tisztségviselője vagy más felelős munkatársa, ha a Szlovák Köztársaság területén az adott állam vagy szerv büntetőeljárási cselekményeit végzi; védelméhez e törvény rendelkezései szerint szükséges, hogy a büntetőeljárási cselekményeket nemzetközi szerződéssel összhangban vagy a Szlovák Köztársaság szerveinek hozzájárulásával végezze. A 330. § szerinti vesztegetés elfogadása és a 334. § szerinti vesztegetés bűncselekménye esetén közszereplő az a személy is, aki jogállása vagy tisztsége alapján jogosult dönteni vagy részt vesz a döntéshozatalban az Európai Unió költségvetéséből, az Európai Unió által vagy az Európai Unió nevében kezelt költségvetésből, vagy az Európai Unióról szóló szerződéssel vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban létrehozott európai uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetéséből, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt és ellenőrzött költségvetésből származó vagyonnal, vagyoni jogokkal és pénzeszközökkel való rendelkezésről. A 336c. § és a 336d. § szerinti jogtalan előny elfogadásának és nyújtásának bűncselekménye esetén közszereplő az a személy is, aki jogállása vagy tisztsége alapján jogosult dönteni vagy részt vesz a döntéshozatalban olyan vagyonnal, vagyoni jogokkal és pénzeszközökkel való rendelkezésről, amelyekkel való gazdálkodás a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának ellenőrzése alá tartozik.

E törvény alkalmazásában külföldi közszereplőnek az a személy minősül, aki

E törvény alkalmazásában katonának minősül

Ahol e törvény katonai szolgálatról vagy katonai kötelezettségről rendelkezik, az alatt a (3) bekezdés c) pontjában említett személyek szolgálata vagy kötelezettsége értendő, kizárólag háború vagy hadiállapot idején.

E törvény alkalmazásában hasonló cselekményért szankcionált személynek az minősül, akivel szemben hasonló cselekményért szabálysértés vagy más hasonló deliktum miatt szankciót vagy más intézkedést alkalmaztak.

E törvény alkalmazásában elítéltnek az az elkövető minősül, akit jogerős ítélet bűnösnek mondott ki. Ez nem érvényes, ha az elítélt mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól.

Büntetettnek az az elítélt minősül, aki a bíróság által kiszabott büntetést teljesen vagy részben végrehajtotta. Ez nem érvényes, ha az elítélt mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól.

Ha e törvény a bűncselekmény elkövetéséhez az elkövető különös tulajdonságát, képességét vagy jogállását követeli meg, a bűncselekmény tettese vagy társtettese csak olyan személy lehet, aki rendelkezik a megkövetelt tulajdonsággal, képességgel vagy jogállással. A bűncselekmény részese olyan személy is lehet, aki nem rendelkezik a megkövetelt tulajdonsággal, képességgel vagy jogállással. Ha a törvény előírja, hogy az elkövetőnek különös tulajdonsággal, képességgel vagy jogállással kell rendelkeznie, elegendő, ha e tulajdonságnak, képességnek vagy jogállásnak megfelel az a jogi személy, amelynek nevében az elkövető eljár.

E törvény különös részének tizenegyedik fejezete szerinti katonai bűncselekmény tettese vagy társtettese csak katona lehet.

E törvény alkalmazásában személyek csoportja alatt legalább három személy értendő.

E törvény alkalmazásában szervezett csoportnak minősül legalább három személy bűncselekmény elkövetése céljából létrehozott tömörülése, a csoport egyes tagjai között meghatározott feladatok bizonyos megosztásával, amelynek tevékenységét ennek következtében tervszerűség és összehangoltság jellemzi, ami növeli a bűncselekmény sikeres elkövetésének valószínűségét.

E törvény alkalmazásában szélsőséges csoportnak minősül legalább három személy szélsőséges bűncselekmény elkövetése céljából létrehozott tömörülése.

E törvény alkalmazásában bűnözői csoportnak minősül legalább három személyből álló strukturált csoport, amely egy bizonyos ideig fennáll, és összehangoltan cselekszik egy vagy több bűntett, a 233. § szerinti, bűncselekményből származó jövedelem legalizálásának bűncselekménye vagy a különös rész harmadik szakaszának nyolcadik fejezete szerinti korrupciós bűncselekmények valamelyikének elkövetése céljából, pénzügyi vagy egyéb előny közvetlen vagy közvetett megszerzése érdekében.

E törvény alkalmazásában terrorista csoportnak minősül legalább három személyből álló csoport, amely egy bizonyos ideig fennáll a terrorista bűncselekmények valamelyikének elkövetése céljából, és amelynek tevékenységét összehangoltság jellemzi; nem kell, hogy tagjainak formálisan meghatározott feladatai, állandó tagsága vagy kifejlett struktúrája legyen.

Bűnözői vagy terrorista csoport érdekében végzett tevékenységnek minősül az ilyen csoportban való szándékos részvétel vagy más szándékos cselekvés azzal a céllal, hogy

Bűnözői vagy terrorista csoport támogatásának minősül az a szándékos cselekvés, amely pénzügyi vagy egyéb eszközök, szolgáltatások, közreműködés nyújtásában vagy egyéb feltételek megteremtésében áll azzal a céllal, hogy

E törvény alkalmazásában dolognak minősül

Dolognak minősül továbbá az immateriális információ, a számítástechnikai adat vagy a technikai adathordozón lévő képfelvétel.

E törvény alkalmazásában rábízott dolognak minősül a más személy tulajdonában lévő dolog, amelyet az elkövető szerződés alapján jogos használatban tart, vagy a tulajdonos rendelkezése szerint bizonyos feladatok teljesítése céljából birtokol azzal a kötelezettséggel, hogy azt csak a megállapodás szerinti célra használja, vagy a megállapodás szerinti feltételek mellett a tulajdonosnak visszaszolgáltatja.

E törvény alkalmazásában dolog elsajátításának minősül a dolog elvonása a tulajdonos vagy más, azt jogszerűen birtokló személy rendelkezése alól, hozzájárulás nélkül, azzal a szándékkal, hogy azzal sajátjaként rendelkezzen.

E törvény alkalmazásában szenvedélykeltő anyagnak minősül az alkohol, a kábítószerek, a pszichotróp anyagok és az egyéb olyan anyagok, amelyek alkalmasak az ember pszichéjének, vagy irányítási vagy felismerési képességeinek, vagy szociális viselkedésének kedvezőtlen befolyásolására.

E törvény alkalmazásában tömegközlekedési eszköznek minősül a legalább kilenc személy szállítására alkalmas dolog.

E törvény alkalmazásában szélsőséges anyagnak minősül az alábbiak írásos, grafikus, képi, hangi vagy kép- és hangfelvétel formájában történő megjelenítése:

Nem minősül szélsőséges anyagnak a (7) bekezdés szerinti anyag, ha azt bizonyíthatóan oktatási, gyűjtői vagy kutatási tevékenységek megvalósítása céljából gyártják, terjesztik, forgalomba hozzák, nyilvánosan hozzáférhetővé teszik vagy tartják.

E törvény alkalmazásában bűncselekményből származó jövedelemnek minősül

E törvény alkalmazásában közérdekű dolognak minősül az egyén egyéni jogainak és érdekeinek kereteit meghaladó érdek, amely a társadalom érdekei szempontjából fontos.

E törvény alkalmazásában hulladékgazdálkodásnak minősül a hulladék gyűjtése, szállítása, kivitele, behozatala, hasznosítása, ártalmatlanítása és lerakása.

E törvény alkalmazásában vesztegetésnek minősül a vagyoni vagy nem vagyoni jellegű dolog vagy más juttatás, amelyre nincs jogi igény.

E törvény alkalmazásában jogtalan előnynek minősül az a vagyoni vagy nem vagyoni jellegű juttatás, amely alkalmas közjogi tisztségviselő befolyásolására, amelyre nincs jogalap, és amelynek értéke meghaladja a 200 eurót, vagy a közjogi tisztségviselő vagy a hozzá közel álló személy olyan jogosulatlan előnyben részesítése, amely pénzben nem értékelhető. Nem minősül jogtalan előnynek az a juttatás vagy előnyben részesítés, amelynek elfogadása a hivatali vagy tárgyilagosan indokolt érdek figyelembevételével a közjogi tisztségviselő beosztásával vagy tisztségével összefüggésben szokásos, vagy amely a közzétett Ajándéknyilvántartásban szerepel. A részleteket végrehajtó rendelet szabályozza.

E törvény alkalmazásában közokiratnak minősül az állami szerv vagy más közhatalmi szerv által a hatáskörén belül, törvény alapján kiállított írásbeli okmány, amely jogokat vagy kötelezettségeket alapít, módosít vagy szüntet meg, vagy tanúsítja azok keletkezését, módosulását vagy megszűnését, vagy tanúsítja személy vagy dolog azonosságát, azok állapotát, tulajdonságait vagy alkalmasságát, vagy jogilag védett érdekeit.

E törvény alkalmazásában fizetési eszköznek minősül az immateriális vagy materiális védett eszköz, tárgy, feljegyzés vagy ezek kombinációja, beleértve a fizetési kártyát is, amely védett a hamisítás vagy a jogosulatlan használat ellen, és amely a birtokosnak vagy a felhasználónak önmagában vagy valamely eljárással vagy eljárássorozattal együtt lehetővé teszi pénz, elektronikus pénz vagy kriptoeszközök átutalását.

E törvény alkalmazásában prostitúciónak minősül más szexuális szükségleteinek kielégítése közösüléssel, más nemi érintkezési móddal vagy más hasonló szexuális érintkezéssel felnőtt személlyel, díj ellenében.

E törvény alkalmazásában gyermekprostitúciónak minősül más szexuális szükségleteinek kielégítése közösüléssel, más nemi érintkezési móddal vagy más hasonló szexuális érintkezéssel gyermekkel, díj vagy annak ígérete ellenében, függetlenül attól, hogy ezt a díjat vagy annak ígéretét a gyermeknek vagy egy harmadik személynek nyújtották-e.

E törvény alkalmazásában pornográfiának minősül a közösülés, más nemi érintkezési mód vagy más hasonló szexuális érintkezés ábrázolása, vagy a meztelen nemi szervek szexuális célú ábrázolása.

E törvény alkalmazásában gyermekpornográfiának minősül a valós vagy színlelt közösülés, más nemi érintkezési mód vagy más hasonló szexuális érintkezés ábrázolása gyermekkel vagy gyermeknek látszó személlyel, vagy gyermek vagy gyermeknek látszó személy meztelen testrészeinek szexuális célú ábrázolása.

E törvény alkalmazásában gyermekpornográf előadásnak minősül a nyilvánosságnak szánt élő előadás, információs-technikai eszközök felhasználásával is, amelyben egy gyermek valós vagy színlelt szexuális cselekményben vesz részt, vagy amelyben a gyermek testrészeit szexuális célból meztelenül mutatják be.

E törvény alkalmazásában idegen hatalomnak minősülnek az idegen államok és azok katonai vagy egyéb csoportosulásai, amelyeket szervezeteik és szerveik képviselnek, mint például különösen a hírszerző tevékenységet végző személyek, katonai tisztségviselők, diplomaták és más állami tisztviselők.

E törvény alkalmazásában idegen tényezőnek minősül az a természetes személy vagy jogi személy, amely ugyan nem idegen állam szerve vagy képviselője, de politikai, gazdasági vagy társadalmi helyzetére tekintettel jelentős befolyással bír saját államában vagy a nemzetközi kapcsolatokban.

E törvény alkalmazásában alkotmányos berendezkedésnek minősül az alapvető jogok és szabadságjogok demokratikus rendszere, amelyet az államhatalmi szervek, a területi önkormányzatok, valamint a politikai pártok és mozgalmak megfelelő elrendezése és működése garantál, a Szlovák Köztársaság Alkotmányában szabályozott módon.

E törvény alkalmazásában válsághelyzetnek minősül

A (2) bekezdés a) és b) pontjának rendelkezései nem alkalmazandók, ha a bűncselekményt nem a kihirdetett szükségállapottal vagy rendkívüli állapottal összefüggésben követték el.

Anabolikus vagy más hormonális hatású anyagok nagyobb mennyiségben történő birtoklásának minősül a külön jogszabály szerinti anabolikus vagy más hormonális hatású anyagnak bármilyen ideig történő jogosulatlan birtoklása, egy általában oszthatatlan forma, különösen egy tabletta, egy injekció, egy ampulla, vagy az anabolikus vagy más hormonális hatású anyagokat tartalmazó készítmény hasonló oszthatatlan csomagolása legalább tízszeresének megfelelő mennyiségben.

Anabolikus vagy más hormonális hatású anyagok jelentős mennyiségben történő birtoklásának minősül a külön jogszabály szerinti anabolikus vagy más hormonális hatású anyagnak bármilyen ideig történő jogosulatlan birtoklása, egy általában oszthatatlan forma, különösen egy tabletta, egy injekció, egy ampulla, vagy az anabolikus vagy más hormonális hatású anyagokat tartalmazó készítmény hasonló oszthatatlan csomagolása legalább százszorosának megfelelő mennyiségben.

Anabolikus vagy más hormonális hatású anyagok nagy mennyiségben történő birtoklásának minősül a külön jogszabály szerinti anabolikus vagy más hormonális hatású anyagnak bármilyen ideig történő jogosulatlan birtoklása, egy általában oszthatatlan forma, különösen egy tabletta, egy injekció, egy ampulla, vagy az anabolikus vagy más hormonális hatású anyagokat tartalmazó készítmény hasonló oszthatatlan csomagolása legalább ezerszeresének megfelelő mennyiségben.

Kábítószer, pszichotróp anyag, drogprekurzor vagy azok előállítására szánt tárgy birtoklásának minősül a kábítószer, pszichotróp anyag, drogprekurzor vagy azok előállítására szánt tárgy bármilyen ideig történő birtoklása legfeljebb nagyobb mennyiségben, ha azokat nem további terjesztésre vagy a birtoklásukkal összefüggésben vagyoni haszonszerzés céljából tartják. Kábítószer, pszichotróp anyag, drogprekurzor vagy azok előállítására szánt tárgy birtoklásának minősül továbbá a kábítószer, pszichotróp anyag, drogprekurzor vagy azok előállítására szánt tárgy behozatala, kivitele, átszállítása, szállítása, megvásárlása, cseréje vagy egyéb beszerzése saját vagy más személy részére legfeljebb nagyobb mennyiségben, személyes fogyasztás céljából, és anélkül, hogy azokat akár csak részben is további terjesztésre vagy vagyoni haszonszerzés céljára szánnák.

E törvény alkalmazásában kábítószerrel, pszichotróp anyaggal, drogprekurzorral vagy azok előállítására szánt tárggyal való kereskedelemnek minősül a kábítószer, pszichotróp anyag, drogprekurzor vagy azok előállítására szánt tárgy behozatala, kivitele, átszállítása, szállítása, birtoklása, kínálása, eladása, megvásárlása, cseréje vagy egyéb beszerzése, e tevékenységek közvetítése vagy finanszírozása; nem minősül kábítószerrel, pszichotróp anyaggal, drogprekurzorral vagy azok előállítására szánt tárggyal való kereskedelemnek az a tevékenység, amely az (1) bekezdés szerint kábítószer, pszichotróp anyag, drogprekurzor vagy azok előállítására szánt tárgy birtoklásának minősül.

Az 1. számú mellékletben felsorolt kábítószer vagy pszichotróp anyag csekély mennyisége legfeljebb az 1. számú melléklet harmadik oszlopában feltüntetett anyag maximális mennyiségének felel meg. Ha az anyag mennyisége meghaladja a harmadik oszlopban feltüntetett értéket, annak végső meghatározásához, hogy csekély vagy kis mennyiségű kábítószerről vagy pszichotróp anyagról van-e szó, az anyag teljes mennyiségében található, szabad bázis formájában lévő hatóanyag mennyisége a meghatározó, amely csekély mennyiségű kábítószer vagy pszichotróp anyag esetén nem haladhatja meg az 1. számú melléklet negyedik oszlopában feltüntetett értéket.

Az 1. számú mellékletben fel nem sorolt kábítószerek és pszichotróp anyagok esetében a csekély mennyiség legfeljebb egy gramm hatóanyag-tartalmú anyagnak felel meg.

Többféle, az (1) vagy (2) bekezdés szerinti csekély mennyiség értékét meg nem haladó kábítószer vagy pszichotróp anyag birtoklása kis mennyiségű kábítószer vagy pszichotróp anyag birtoklásának minősül.

Ha a kábítószer vagy pszichotróp anyag mennyisége meghaladja a 135c. § szerinti csekély mennyiség értékét, akkor

A kábítószert vagy pszichotróp anyagot tartalmazó növények és gombák csekély mennyiségét meghatározó értékek a 2. számú mellékletben találhatók.

Ha a kábítószert vagy pszichotróp anyagot tartalmazó növények vagy gombák mennyisége meghaladja az (1) bekezdés szerinti csekély mennyiség értékét, akkor

Egynél több fajta kábítószer vagy pszichotróp anyag esetén a teljes mennyiség meghatározása céljából kiszámításra kerül az egyes kábítószerek vagy pszichotróp anyagok mennyiségének százalékos aránya a 135d. § a) pontja szerint meghatározott kis mennyiség felső határához viszonyítva. Ha az így meghatározott százalékos arányok összege

A 135e. § szerinti, kábítószert vagy pszichotróp anyagot tartalmazó több fajta növény és gomba összmennyiségének meghatározása céljából az (1) bekezdés szerint kell megfelelően eljárni.

A kender kábítószer, kendergyanta vagy bármilyen tetrahidrokannabinolt, izomert vagy annak sztereokémiai változatát (THC) tartalmazó pszichotróp anyag tartásának és a Cannabis (kender) nemzetségbe tartozó növények termesztésének kombinációja esetén az elkövető ilyen cselekménye egészében kábítószert vagy pszichotróp anyagot tartalmazó növények jogosulatlan termesztésének minősül, ha a (2) bekezdés szerint meghatározott növénymennyiség nagyobb, mint az (1) bekezdés szerint meghatározott kábítószer- vagy pszichotrópanyag-mennyiség; ellenkező esetben az elkövető ilyen cselekménye egészében kábítószerek vagy pszichotróp anyagok jogosulatlan tartásának minősül.

Amennyiben ez a törvény egy napokban számított bizonyos határidő leteltéhez valamilyen joghatást fűz, nem számít bele az a nap, amelyen a kezdetét meghatározó jogi tény bekövetkezett.

Engedély nélkül távozik el az, aki

Rendszeresen engedély nélkül távozik el az, aki legalább háromszor engedély nélkül távozik el akár negyvennyolc óránál rövidebb időre is, ha az első és a harmadik engedély nélküli eltávozás között nem telt el több mint három hónap.

Az (1) bekezdés szerinti engedély nélküli eltávozás csak a sorkatonai szolgálatot teljesítő személyre vonatkozik.

Az Európai Unió pénzügyi érdekei1) alatt minden olyan bevétel, kiadás és eszköz értendő, amelyet az Európai Unió költségvetése vagy az Európai Unió által vagy az Európai Unió nevében kezelt költségvetés, vagy az Európai Unióról szóló szerződéssel vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban létrehozott európai uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetése, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt és ellenőrzött költségvetés fedez, amelyeket e költségvetésekből szereztek meg, vagy amelyeket e költségvetésekbe kell befizetni.

Aki másnak súlyos testi sértés okozásának szándékával gondatlanságból halált okoz, hét évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kilenc évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

Tizenkét évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

Aki másnak testi sértés okozásának szándékával gondatlanságból halált okoz, három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

Hét évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

Aki másnak gondatlanságból halált okoz, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Két évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Négy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt két vagy több személyen követi el azért, mert durván megsértette a munkavédelmi, közlekedésbiztonsági vagy higiéniai előírásokat.

A (3) bekezdés szerint büntetendő az elkövető is, ha a foglalkozásával, hivatásával, beosztásával vagy tisztségével összefüggésben, vagy közlekedési eszköz vezetőjeként, az ilyen tevékenység végzésére alkalmatlan állapotban, amelyet függőséget okozó szer hatása alatt idézett elő, másnak gondatlanságból halált okoz.

Hét évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha a (4) bekezdésben meghatározott cselekménnyel két vagy több személynek gondatlanságból halálát okozza.

Aki a terhes nő beleegyezése nélkül mesterségesen megszakítja a terhességét, három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Négy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Nyolc évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekménnyel a terhes nőnek súlyos egészségkárosodást vagy halált okoz.

Aki a terhes nő beleegyezésével, a terhesség mesterséges megszakításáról szóló általánosan kötelező érvényű jogszabályokkal ellentétes eljárással vagy feltételek mellett mesterségesen megszakítja a terhességét, két évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Aki terhes nőt arra vesz rá, hogy

Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a terhes nőnek segítséget nyújt a terhessége saját maga általi megszakításához, vagy ahhoz, hogy mást megkérjen vagy másnak megengedje a terhessége mesterséges megszakítását.

Két évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott cselekménnyel súlyos egészségkárosodást vagy halált okoz.

Az a terhes nő, aki saját maga mesterségesen megszakítja a terhességét, vagy mást erre megkér, vagy ezt másnak megengedi, az ilyen cselekményért büntetőjogilag nem felelős, még a felbujtóra és a bűnsegédre vonatkozó rendelkezések szerint sem.

Aki mást öngyilkosságra bír, vagy másnak öngyilkossághoz segítséget nyújt, ha legalább öngyilkossági kísérlet történt, hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

Aki másnak szándékosan súlyos egészségkárosodást okoz, négy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Öt évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Aki másnak szándékosan testi sértést okoz, hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egy évtől három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Két évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Aki másnak gondatlanságból súlyos egészségkárosodást okoz, hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Aki másnak gondatlanságból azzal okoz testi sértést, hogy megszegi a foglalkozásából, hivatásából, beosztásából vagy tisztségéből eredő vagy törvény által rá rótt fontos kötelezettségét, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aki élő személyből jogosulatlanul szervet, szövetet vagy sejtet távolít el, vagy aki saját maga vagy más számára ilyen szervet, szövetet vagy sejtet jogosulatlanul megszerez, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki természetes személyt jogosulatlanul sterilizál.

Hét évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott cselekménnyel súlyos egészségkárosodást vagy halált okoz.

Aki halott személyből jogosulatlanul szerez meg saját maga vagy más számára szervet, szövetet vagy sejtet, hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

Három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt veszélyes csoportosulás tagjaként követi el.